Bárány István, a CER Cargo Holding Zrt. felügyelőbizottságának elnöke, a vasúti szakma nagy doyenje, november 28-án ünnepelte 80. születésnapját.
Ezen jeles alkalomból a CER magánvasút társaság érdekében tett, el nem vitatható és áldozatos munkája elismeréseképpen a CER kollektívája a H-CER 610 102-es pályaszámú Transmontana típusú mozdonyát róla nevezte el.
Még kimondani is nehéz az évszámokat, amelyek a vasútnál eltöltött munkaidejének határait jelzik. A kezdés dátuma 1955 októbere, a zárás dátuma még nem ismert, hiszen Bárány István még ma is aktívan dolgozok.
Bárány István egy ember átlagéletkorát, 61 évet töltött eddig a vasúton, amellyel a gimnáziumi évei alatt került kapcsolatba: Balassagyarmaton az vasutas ifi csapatban focizott. Éjszakánként pedig, hogy legyen egy kis pénze vasúti kocsikat pakolt. – Az egyetemre akkoriban politikai okok miatt nem vettek fel – apám kulák volt −, sőt elhelyezkedni is nehezen tudtam. Érettségi után elmentem a vasúthoz, ahol előbb raktári munkásnak vettek fel, később pedig fékezőként dolgoztam – sorolta az emlékeket Bárány István.
Aztán ott ragadt. Megcsapta a vonat füstje – ahogy mondani szokták. Vasútszakmai tanulmányait a Vasútforgalmi és Kereskedelmi Tisztképző Intézetben kezdte. A végzést követően oktató- majd vezénylő-tisztként, később kereskedelmi vezetőként szolgált a MÁV és a GySEV szolgálati helyein. Lépkedve a hivatali ranglétrán osztályvezetői, később főosztályvezető-helyettesi pozíciót töltött be. Időközben megszerezte a szakközgazda, valamint a nemzetközi szakközgazda diplomákat és a doktori címet is. Az ezt követő időszakban is változatos beosztásokban dolgozott: volt tanácsadó, személyszállítási és árufuvarozási osztályvezető, kereskedelmi főosztályvezető-helyettes, a MÁV-nál kereskedelmi vezérigazgató-helyettesként dolgozott mielőtt a MÁVTRANSSPED vezérigazgatója lett. – Mindig szerettem alkotni, létrehozni valamit, megoldani egy problémát. Számtalan ilyen eset volt, nehéz egyet kiragadni – jegyezte meg, amikor arra kértük, említsen egy olyan esetet, amelynek a megoldását sikerként könyveli el. − Az egyik ilyen „nagy tett” volt, amikor egy 25 évig fennálló probléma végére tettünk pontot. Abban az időben a Szovjetunióból szállítottunk hűtött árut Jugoszláviába. A megállapodás szerint a fuvardíjon kívül az Interfrigo vagonokért használati díjat is fizetni kellett. Az érvényben lévő fuvarszerződés szerint a magyar fuvardíjat a szovjet fél fizette, de nem akarták elismerni a kocsi használati díjat. Elődeim politikai okok miatt nem rendezték a kocsi használati díjat. Egy konferencián felvetettem ezt a kérdést, jegyzőkönyv is készült róla. Határidőt szabtunk a díjak rendezésére, de a szovjet fél nem reagált. A határidő lejárta után Csapnál megállítottuk a szállítmányt. Miután már 100 kocsi feltorlódott a szovjet vasúti minisztérium és a magyar közlekedési minisztérium javasolt egy megbeszélést, amelyet Moszkvában tartottunk. Ennek eredményeképpen 48 órán belül rendeződött a helyzet – utalt egy egyik legnagyobb tettére Bárány István.
Voltak persze olyan időszakok is a munkájában, amelyeket nem nagyon kedvelt. – Az árufuvarozás mellett több mint tíz évig az irányításom alá tartozott a személyszállítás is. Az áru nem tud reklamálni, az utas igen – nagyon sokan közölték velünk észrevételeiket, amire megfelelően intézkedni kellett. Másrészt viszont így kiderültek a rendszerbeli problémák, amelyeket meg kellett oldani, ez pedig már kreatív feladat volt – tette hozzá.
Az elmúlt hosszú évtizedek alatt Pista Bácsi – ma már mindenki csak így emlegeti – igyekezett úgy felépíteni nemzetközi és honi kapcsolatait, hogy azok nagy ívű fejlődést tegyenek lehetővé. Jó üzleti érzékkel nyúlt a dolgokhoz, feladatokhoz, ötletekhez, amelyekhez mindig megtalálta a támogatást és a megoldást is.
S bár már jó ideje nyugdíjas lenne, mégsem tétlenkedik. Az uniós csatlakozást követően megnyílt a lehetőség a magán vasúti társaságok számára is, s Pista Bácsi a CER létrehozója és vezetőjeként bizonyította, hogy az államvasutaknál szerzett tapasztalatokat a piaci viszonyok között is kiválóan lehet kamatoztatni.
Munkája elismeréseként számtalan díjat, kitűntetést kapott, 2011-ben megkapta a Sipos István díjat, amelyre különösen büszke. Nyolcvanadik születésnapján pedig vésett réztábla hirdeti, hogy a 610 102-es mozdony e naptól a nevét viseli.
Isten éltesse Pista Bácsi!